classic case - dress to depress (2005)
classic_case-dress_to_depress-2005-sdr
remek alternatív rock a keleti partról, egy azóta sajnos feloszlott bandától, melyre legtöbben minden bizonnyal egy másik földbe állt zenekar, a beloved (róluk lesz majd még később szó) miatt figyeltek fel, az énekes-gitáros josh moore révén. a tagok múltjából (pl. glassjaw) persze kitalálható, hogy nem sima alt. rock ez, poszt-hardcore (szerintem quicksand) hatások itt-ott, pont jó mennyiségben. a borító meg hatalmas.
Eddig 4 komment érkezett
(
)
-
1. Levee
2009. 09. 26. 11:55 -
2. ledeserteur
2009. 09. 26. 13:53jaja, megvan, és igen nagy kár értük, jó kis banda volt. és ugyan marlow a he is legendet is otthagyta, de attól még szerencsére nagyon jó lett az idei lemezük.
-
3. seemur
2009. 10. 04. 0:11Mondjuk nem semmi, hogy minden szám egyformán tetszik:) Érdekelne a 2. is.
-
4. ledeserteur
2009. 10. 04. 10:34dél körül kirakom a 2007-es lemezt is.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Keresés
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
- refused - the shape of punk to come (1998), ledeserteur: mondjuk a the fullblastot próbáld. »
- refused - the shape of punk to come (1998), szakos: Halihó! Tudnál ajánlani valami olyasmi zenekart, ami a Latin for... »
- refused - the shape of punk to come (1998), eks: ez az, amire még én is azt mondom, hogy hatalmas... »
- refused - the shape of punk to come (1998), Árpi: itt figyel a polcomon, valóban nagy-nagy alapmű:) »
Legtöbb komment
- set your goals diszkográfia (2004-2009) (5)
- classic case - losing at life (2007) (5)
- mewithoutyou v1.0 (2002-2004) (5)
- refused - the shape of punk to come (1998) (5)
- classic case - dress to depress (2005) (4)
Linkek
Nekem a második lemezük is megvan scene-ben, ha kell fel tudom lökni, bár gondolom neked is megvan, ha már írtál az elsőről. Egyébként az első valahogy komolyabb volt, depresszívebb, viszont a másik meg nagyon kellemes és dallamos. Mindkettőt szeretem, és sajnálom, hogy a HIL-es vegyülés végül feloszlatta őket...