2009. október
say anything - say anything (2009)
say_anything-say_anything-2009-yourcanadianfriends
egy hallgatás után még túl sok érdemit nem tudok róla nyilatkozni, 8/10 alá say anything nem fog kerülni, csalódást nem okozott, de borzasztóan elfogult vagyok velük szemben, mert imádom szinte minden mozzanatukat. egy 2009 top10-et kinézek ebből, az bizonyos, 1-2 igazi csúcsdalt (pl. hate everyone, mara and me) már találtam, de úgy általában áthatja az egészet egy infantilis feelgood hangulat, vigyorgós lemez.
mewithoutyou v1.0 (2002-2004)
mewithoutyou-a_to_b_life-2002-ksi
mewithoutyou-catch_for_us_the_foxes-2004-rtb
a mewithoutyou diszkográfiát kénytelen vagyok két részletben kirakni, és aki ismeri a zenekart, az szerintem sejti, hogy miért: az első két lemezhez képest az utolsó kettő gyakorlatilag egy teljesen másik zenekart mutat, mert míg ezek indie/poszt-hardcore remekművek, azok sokkal inkább a folk/indie műfajokba sorolhatóak. nekem ez a mwy jön be jobban, nem véletlenül, tingli-tangli örömzenélés helyett itt igazi katarzisokat találhat az ember, zeneileg és tartalmilag is zseniális dolgokat.
we are the union - who we are (2007)
we_are_the_union-who_we_are-2007-mtd
alapvetően nem vagyok oda a ska zenékért, épp ezért örültem oly nagyon, mikor rábukkantam a we are the unionra, akik tökéletes ska punk zenekar. fogós és dallamos punkot játszanak, amin hatalmasat dob a szaxofon, igazi könnyed nyári zene, de a sötét novemberi estékre is tud jó pillanatokat szerezni. idén jött egy háromszámos ep, és elvileg még év vége előtt jön a következő nagylemez is, ami biztosan dobogó-várományos. ja, és nehogy valakinek a "mainstream" ska zenék jussanak eszébe, ennek semmi köze a borzalmas ska-p-hoz.
the get up kids - something to write home about (1999)
the_get_up_kids-something_to_write_home_about-1999-dnr
az egyik legnagyobb kedvenc, szinte bármikor végig tudom hallgatni, függetlenül az aktuális hangulatomtól. tökéletes dalokban foglal össze egy korszakot/életérzést/generációt, nem lehet rajta fogást találni (a pitchfork 2 pontja nem ezt a lemezt értékeli igazán), nem véletlenül adták ki idén, a lemez megszületésének 10. évfordulóján újra, koncertdvd-vel együtt. és bár nem tehető egyenlőségjel a tguk és ezen lemez közé, de mindenképp ez a legjobb kiadványuk.
saints never surrender diszkográfia (2006-2008)
saints_never_surrender-set_our_hearts_to_burn-(ep)-2006 (cbr320)
saints_never_surrender-hope_for_the_best_prepare_for_the_worst-(repack)-2007-fnt
saints_never_surrender-brutus-2008-fnt
+ continuance-demo-2009 (cbr320)
rég volt már dallamos hardcore, így illik kijátszani egy aduászt: egy darabig úgy gondoltam, hogy a tavalyi évben a műfaj legjobb kiadvány a defeater nagylemez volt, de idén, mikor meghallottam a saints never surrender második lemezét, kénytelen voltam felülírni korábbi véleményemet. elképesztő a fejlődés, amin keresztülment a banda, na nem mintha az ep és a debüt rosszak lettek volna, sőt. viszont a brutus egy verhetetlen lemez a műfajában, minden hardcore rajongónak kötelező meghallgatni, és ez alól a korábbi kiadványok sem kivételek. egy darabig feloszlást is pletykáltak róluk a brutus után, de "csak" énekes-, és névcsere volt, ugyanis csatlakozott a zenekarhoz a tavaly földbe állt means énekese, és nevük immár continuance (meg a rise records-hoz költöztek). érdemes lesz rájuk odafigyelni.
(linkek este cserélve)
dredg - leitmotif (1998)
dredg-leitmotif_(re-release)-2001-pms_int
a varázslat. a progresszív rock modern csodája címkét talán senki sem vitathatja el a dredgtől, hiszen innovatív, ötletes, de mégsem öncélú zenéjük egészen elképesztő: "dalszerű" dalokból áll, de mégis egy el nem készült film zenéjére emlékeztet, elringat, de nem untat el, és utána nem csak az élmény katartikus ereje marad meg, hanem konkrét dallamok, szóval néhol még slágeres is (bár ez főleg a későbbi kiadványaikra igaz). változatosságban talán csak a szintén zseniális kaddisfly veheti fel velük a versenyt.
from autumn to ashes - too bad you're beautiful (2001)
from_autumn_to_ashes-too_bad_youre_beautiful-(reissue)-2005-rns
és el is érkeztünk ötállomásos emocore-túránk végállomásához, mely számomra egy különösen kedves darab: az amúgy rendkívül népszerű fata debütlemeze nyújtotta nekem talán a legtöbbet érzelmileg az underoath itt szereplő korongja mellett. egész egyszerűen hibátlan az egész, kezdve a szenvedélyes és technikás zenétől a szövegeken át a két énekhang harcáig, a ferret music újabb büszkesége az album. és ugyan van még jópár remek emocore lemez az évtizedből, nálam ők (és az underoath) uralják a műfajnak ezt a 10 évét. nagy kár, hogy a későbbi lemezeiket ennyire már nem tudtam megszeretni, bár jók azok is - mondjuk a 2005-ös nem annyira. de a too bad you're beautiful alap.
a long winter - i'm so bad with goodbyes... (2002)
a_long_winter-im_so_bad_with_goodbyes-2002-ksi
újabb underground banda még az undergroundon belül is: az a long winter összesen két kiadványt jelentetett meg a tribunal records-nál, majd feloszlottak, így nem is könnyű megtalálni lemezeiket. és bár nevük feledésbe merült, de egy igazán "keményvonalas" emocore-rajongó kedvencei közül nem hiányozhat nyers és szenvedélyes zenéjük, mely az egyik legjobb emocore lemezen nyolc dalban testesül meg. kár értük, mert nem csak nagyon jól, de viszonylag egyedien is játszották a műfajt.
a static lullaby - ...and don't forget to breathe (2003)
a_static_lullaby-and_dont_forget_to_breathe-2003-fnt
a banda története nagyon szomorú: debütalbumukkal, jelen bejegyzés tárgyával megalkották az egyik legjobb emocore lemezt, amit valaha elkészítettek (nem véletlenül a ferret music adta ki), és a színvonalat nagyjából hozták két évre rá, a nagykiadós, ám nem túl közkedvelt faso latidoval is. azonban három tagcsere után átkerültek az akkorra már minőség tekintetében lejtőn lévő fearless-hez, és jött a gyenge self-titled, majd a szörnyű rattlesnake (rajta egy britney spears feldolgozással), így több, mint biztos, hogy a régi asl-t sose kapjuk vissza.
underoath - they're only chasing safety (2004)
underoath-theyre_only_chasing_safety-(reissue)-2005-rtb
szerencsére az underoath az utóbbi időben meglehetősen nagy népszerűségre tett szert, így kétlem, hogy a számos tagcserén átment zenekart be kellene mutatnom. zenéjük kissé behatárolhatatlan, mivel jópár műfajból merítenek, ráadásul lemezről lemezre változnak, de legjobb korongjuk ilyen téren homogén: minőségi és tiszta emocore ez, a 2005-2006 előtti szép időkből, mikor még nem kurvult el a műfaj igen nagy része. ez volt az underoath első lemeze a maylene and the sons of disasterbe (nem önként) távozott dallas spencer énekes nélkül, így ezen már nem voltak "hörgős" részek, ellentétben a korábbi lemezekkel. az emocore krémje ez a lemez, majd jön még pár hasonlóan nagy klasszikus.
five minute ride - the world needs convincing of all that it's missing (2005)
five_minute_ride-the_world_needs_convincing_of_all_thats_missing-2005-upq
nos, úgy gondoltam, hogy annak alkalmából, hogy a blessthefall nemrég újabb talicskányi szart jelentetett meg, kirakok 5 kiemelkedő emocore-t minden, a műfaj "elbutulását" megelező évből (értsd: 2005-től 2001-ig), hogy az a pár ember, aki olvassa a blogot tisztában legyen azzal, hogy az emocore nem egyenlő az olyan modern szarokkal, amikre a scene arcok a parkokban boroznak. kezdjük a five minute ride-dal, ami egy nagyon kevéssé ismert banda, pedig 2005-ös lemezük lemezük remek lett, a rise records egyik büszkesége: igen-igen, a mostanában nagyon szar rosterrel bíró rise 4 éve még ilyen dolgokat adott ki. nagyon kellemes lemez, külön érdemes megemlíteni, hogy a converge-gitáros kurt ballou keverte a hangzást.
crime in stereo - the troubled stateside (2006)
crime_in_stereo-the_troubled_stateside-2006-sdr
az a wilhelm scream után újabb nitro records-os (most már bridge nine-os) előadó következik legjobb lemezével: a long islandi crime in stereo régisulis dallamos hardcore-t játszik, ergo most ne a the carrier ugorjon be, hanem inkább a lifetime. 2006-os lemezük valahol félúton helyezkedik el a nyersebb, és hardcore-osabb debütlemez, valamint a tavalyelőtti, brand new hatásokban is bővelkedő is dead között. aki a punknak és hardcore-nak az igényes oldalát szereti, ne hagyja ki.
valerian swing - draining planning for ears reflectors (2008)
valerian_swing-draining_planning_for_ears_reflectors-2008 (vbr)
Az olasz Valerian Swing a válasz arra, mi lett volna, ha a Look Mexico tényleges kiforrása előtt felfedezte volna magának a The Dillinger Escape Plan hangzásvilágát. A srácok a klasszikus értelemben vett indie/emo hangzást dobják fel számtalan külső hatással, legyen szó elektronikus zajokról, kaotikus tördelésekről, netán screamoba illő hangulatfokozásról.
és tényleg nagyon jó banda, érdemes ellátogatni holnap a pogo locoba:
a wilhelm scream - career suicide (2007)
a_wilhelm_scream-career_suicide-2007-rtb
career suicide? ugyanmár, a new bedfordi ötös talán legjobb albumát készítette el 2007-ben, ami azért is nagy szó, mert a 2005-ös ruiner egy nagyon-nagyon jó korong lett. a srácok a spanyolviaszt akkor találták fel, mikor dallamos punkzenéjüket metal elemekkel dobták fel: a career suicide (és elődje is) tele van olyan virgákkal, amik lazán egy lapon emlegethetők a heavy/groove metal legjobb szólóival. ez pedig nuno pereira villámgyors énekstílusával és a kiváló ritmusszekcióval (a basszgitáros brian j. robinson előtte a the fullblastben tolta, hallani is) kiegészülve 2 éve az esztendő egyik hibátlan lemezét hozta össze. reméljük, az idei ep sem okoz csalódást.
say anything - baseball (2002)
say_anything-baseball-2002-eos_int
a say anything már volt a blogon a legjobb lemezével, legyen most itt a debütlemez, mely annak ellenére, hogy kissé nyers és kiforratlan, nagyon jó, kiváló a hangulata és hallani rajta a tipikus say anything stílusjegyeket. viszont az, ami kiemeli az is a real boy-t, itt nincs: a tavalyelőtti duplalemez hibája itt is jelen van, túl hossszú, túl sok az album. de egy fontos és kiváló zenekarnál ennek ellenére is hallani kell a kezdeteket. :)
classic case - losing at life (2007)
classic_case-losing_at_life-2007-rtb
elsősorban seemur kérésére rakom ki ezt a lemezt, na nem mintha rossz lenne, hiszen egy kiváló bandáról van szó, csak hozzám az előzőnek a hangulata sokkal közelebb állt, és a kedvenc cc-dalaim szinte mind azon vannak. műfajváltás amúgy nem történt, csupán (ahogy a kommentek közt levee is említette) ez egy lágyabb és kellemesebb, pozitívabb hangulatú lemez lett, talán azért, mert ezen már csak elvétve találni poszt-hc ízeket. nagy kár, hogy ezután feloszlottak, kevés jó alt. rock banda van manapság.
technikás indie/emo ékkövek
a műfajnak ezt az oldalát nagyon kevés ember ismeri: a technikás (sokak által matekosnak hívott) indie zenekarok egyrészt ritkák, mint a fehér holló, másrészt nem is túl mainstream zenék, így aztán az átlag zenehallgató valószínűleg nem találkozik velük. még szerencse, hogy van internet, és így akár össze is lehet gyűjteni az eddigi zenekarok kiadványait. az egész amúgy az american footballal (avagy annak elődzenekarával, a the one up downstairs-zel) kezdődött, és a legnépszerűbb eddig tudtommal a this town needs guns lett.
american_football-american_football-(ep)-1998-dnr
american_football-american_football-1999-dmih
colossal-brave_the_elements-ep-2003-pms
colossal-welcome_the_problems-2004-its
look_mexico-this_is_animal_music-2007-rtb
look_mexico-the_crucial_collection-2008-rtb
look_mexico-gasp_asp-(ep)-2008 (cbr192)
sharks_keep_moving-desert_strings_and_drifters-1999-atr
sharks_keep_moving-self_titled-1999-rh_int
this_town_needs_guns-this_town_needs_guns-2008-butt
this_town_needs_guns-animals-2008-mtd
up_up_down_down_left_right_left_right_b_a_start-and_nothing_is_1-2003-fnt
up_up_down_down_left_right_left_right_b_a_start-worst_band_name_ever-(ep)-2007-fnt
cap'n jazz - analphabetapolothology (1998)
capn_jazz-analphabetapolothology-2cd-1998-tim
a cap'n jazz röviden és tömören szerintem a világ legjobb zenekara volt. a kinsella fivérek és három haverjuk rövid idő alatt a '90-es évek egyik legfontosabb zenekarává, és a midwesti emo színtér alapkövévé nőtték ki magukat egyszerű, de technikás, valamint slágeres, de nem megalkuvó gitárzenéjükkel. ugyan 6 évig voltak aktívak, de összesen egy albumuk jelent meg, mely megtalálható ezen a 3 évvel a feloszlásuk után megjelentetett diszkográfián. jelentőségük nagysága kb. megegyezik zenéjük színvonalával (ami azért nem kis szó), több együttes is elnevezte magát dalaik után, tucatnyi zenekarra voltak hatással, a tagok későbbi projektjei (főleg mike kinsella dolgai) pedig szintén remek produkciók lettek.
russian circles diszkográfia (2004-2009)
russian_circles-enter-advance-2006-its
russian_circles-station-2008-russiancircles
russian_circles-geneva-(advance)-2009-fnt
+
russian_circles-russian_circles-ep-2005-edg
russian_circles-upper_ninety-(7_inch)-2006-mp3
va-these_arms_are_snakes-russian_circles-split-proper-vinyl-2008-hxc
a neil on impression után újabb rendhagyó zene következik, méghozzá a chicago-i russian circles képében. a három srác technikás és hangulatos poszt-rockot játszik instrumentálisan, és filmzene-szerűen, simán kiemelkednek a rengeteg középszerű műfajbéli produkcióból. eddigi lemezeik önmagukban egységesek voltak, viszont a diszkográfia változatos képet mutat: bemutatkozó lemezük baromi erős volt, majd tavalyi, stations című albumukra kissé letisztultak és finomodtak, végül jött idén ősszel a sötét és feszült, abszolút filmzenei beütéssel bíró geneva. a színvonal állandó(an magas), a zene pedig csodás, lehet reménykedni egy újabb koncertben.
Keresés
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
- refused - the shape of punk to come (1998), ledeserteur: mondjuk a the fullblastot próbáld. »
- refused - the shape of punk to come (1998), szakos: Halihó! Tudnál ajánlani valami olyasmi zenekart, ami a Latin for... »
- refused - the shape of punk to come (1998), eks: ez az, amire még én is azt mondom, hogy hatalmas... »
- refused - the shape of punk to come (1998), Árpi: itt figyel a polcomon, valóban nagy-nagy alapmű:) »
Legtöbb komment
- set your goals diszkográfia (2004-2009) (5)
- classic case - losing at life (2007) (5)
- mewithoutyou v1.0 (2002-2004) (5)
- refused - the shape of punk to come (1998) (5)
- classic case - dress to depress (2005) (4)
Linkek
