emocore bejegyzései 
from autumn to ashes - too bad you're beautiful (2001)
from_autumn_to_ashes-too_bad_youre_beautiful-(reissue)-2005-rns
és el is érkeztünk ötállomásos emocore-túránk végállomásához, mely számomra egy különösen kedves darab: az amúgy rendkívül népszerű fata debütlemeze nyújtotta nekem talán a legtöbbet érzelmileg az underoath itt szereplő korongja mellett. egész egyszerűen hibátlan az egész, kezdve a szenvedélyes és technikás zenétől a szövegeken át a két énekhang harcáig, a ferret music újabb büszkesége az album. és ugyan van még jópár remek emocore lemez az évtizedből, nálam ők (és az underoath) uralják a műfajnak ezt a 10 évét. nagy kár, hogy a későbbi lemezeiket ennyire már nem tudtam megszeretni, bár jók azok is - mondjuk a 2005-ös nem annyira. de a too bad you're beautiful alap.
a long winter - i'm so bad with goodbyes... (2002)
a_long_winter-im_so_bad_with_goodbyes-2002-ksi
újabb underground banda még az undergroundon belül is: az a long winter összesen két kiadványt jelentetett meg a tribunal records-nál, majd feloszlottak, így nem is könnyű megtalálni lemezeiket. és bár nevük feledésbe merült, de egy igazán "keményvonalas" emocore-rajongó kedvencei közül nem hiányozhat nyers és szenvedélyes zenéjük, mely az egyik legjobb emocore lemezen nyolc dalban testesül meg. kár értük, mert nem csak nagyon jól, de viszonylag egyedien is játszották a műfajt.
a static lullaby - ...and don't forget to breathe (2003)
a_static_lullaby-and_dont_forget_to_breathe-2003-fnt
a banda története nagyon szomorú: debütalbumukkal, jelen bejegyzés tárgyával megalkották az egyik legjobb emocore lemezt, amit valaha elkészítettek (nem véletlenül a ferret music adta ki), és a színvonalat nagyjából hozták két évre rá, a nagykiadós, ám nem túl közkedvelt faso latidoval is. azonban három tagcsere után átkerültek az akkorra már minőség tekintetében lejtőn lévő fearless-hez, és jött a gyenge self-titled, majd a szörnyű rattlesnake (rajta egy britney spears feldolgozással), így több, mint biztos, hogy a régi asl-t sose kapjuk vissza.
underoath - they're only chasing safety (2004)
underoath-theyre_only_chasing_safety-(reissue)-2005-rtb
szerencsére az underoath az utóbbi időben meglehetősen nagy népszerűségre tett szert, így kétlem, hogy a számos tagcserén átment zenekart be kellene mutatnom. zenéjük kissé behatárolhatatlan, mivel jópár műfajból merítenek, ráadásul lemezről lemezre változnak, de legjobb korongjuk ilyen téren homogén: minőségi és tiszta emocore ez, a 2005-2006 előtti szép időkből, mikor még nem kurvult el a műfaj igen nagy része. ez volt az underoath első lemeze a maylene and the sons of disasterbe (nem önként) távozott dallas spencer énekes nélkül, így ezen már nem voltak "hörgős" részek, ellentétben a korábbi lemezekkel. az emocore krémje ez a lemez, majd jön még pár hasonlóan nagy klasszikus.
five minute ride - the world needs convincing of all that it's missing (2005)
five_minute_ride-the_world_needs_convincing_of_all_thats_missing-2005-upq
nos, úgy gondoltam, hogy annak alkalmából, hogy a blessthefall nemrég újabb talicskányi szart jelentetett meg, kirakok 5 kiemelkedő emocore-t minden, a műfaj "elbutulását" megelező évből (értsd: 2005-től 2001-ig), hogy az a pár ember, aki olvassa a blogot tisztában legyen azzal, hogy az emocore nem egyenlő az olyan modern szarokkal, amikre a scene arcok a parkokban boroznak. kezdjük a five minute ride-dal, ami egy nagyon kevéssé ismert banda, pedig 2005-ös lemezük lemezük remek lett, a rise records egyik büszkesége: igen-igen, a mostanában nagyon szar rosterrel bíró rise 4 éve még ilyen dolgokat adott ki. nagyon kellemes lemez, külön érdemes megemlíteni, hogy a converge-gitáros kurt ballou keverte a hangzást.
recover - rodeo and picasso (2001)
recover-rodeo_and_picasso-2001-tim
igazi fiatalos emocore texas-ból, még abból az időből, mikor a műfajt nem lepték el poszt-hardcore-nak mondott sablonbandák tucatjai. a zenekar eredetileg egy green day "tribute" zenekar volt, majd 18 évesen összehozták ezt a lemezt, ami önmagában többet ér a green day diszkográfiánál, valamint a fueled by ramen egyik legjobb dobásának számított. miután körbeturnézták az államokat az emo legnagyobb neveivel, még kiadtak egy másik lemezt is, majd jött a "hiatus", melyről idén tértek vissza.
beloved - failure on (2003)
dallamos hardcore és emocore keveredése elképesztően fogósan és slágeresen, roppant ritka dolog az, hogy minden dalban találni valami emlékezetes ének-, vagy gitártémát, kötelező lenne mindenkinek meghallgatnia. csak azért nem mondom egy lemez utáni feloszlásukra, hogy hatalmas veszteség (persze így is nagy kár értük), mert josh moore így csatlakozhatott a már említett classic case-be.
Keresés
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
- refused - the shape of punk to come (1998), ledeserteur: mondjuk a the fullblastot próbáld. »
- refused - the shape of punk to come (1998), szakos: Halihó! Tudnál ajánlani valami olyasmi zenekart, ami a Latin for... »
- refused - the shape of punk to come (1998), eks: ez az, amire még én is azt mondom, hogy hatalmas... »
- refused - the shape of punk to come (1998), Árpi: itt figyel a polcomon, valóban nagy-nagy alapmű:) »
Legtöbb komment
- set your goals diszkográfia (2004-2009) (5)
- classic case - losing at life (2007) (5)
- mewithoutyou v1.0 (2002-2004) (5)
- refused - the shape of punk to come (1998) (5)
- classic case - dress to depress (2005) (4)
Linkek
